Norciusz

Sajnos mostanában egyre több dolog aggaszt: ki is vagyok, mit akarok az élettől? című fejezet bekövetkezett kis életemben. Emiatt sok félelem és aggály alakult ki lelkemben. A problémákat pedig, hogy eltüntessük, előtte kezelnünk kell. De lehet, hogy csak a korai klimax miatt vagyok ilyen érzékeny és lelkizős. Fene tudja…

A nagyon nagy érzelgősség sok hátulütővel jár. Egyrészt leszívja az életerőt, másrészt elijeszthetünk ezzel sok embert is. Ha már pedig  a tévében a társadalmi célú hirdetés közepén elsírjuk magunkat, hogy hova is jutottunk, mind az ország, mind az emberiség…nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, ez nem jelent jót. Főleg, ha még öten vannak a szobában, és értetlenül néznek, hogy ennek meg mi baja?

A sok félelem pedig csak szimplán rossz. Vegyünk egy nagy levegőt, és próbáljuk meg elengedni. De ne görcsöljünk rajta annyit, csak be kell csomagolni képzeletben, megcímezni tetszés szerint Kukutyinba vagy más nagyon is létező helyre. És kész. Megszabadultunk tőle. Csak ne lenne olyan rohadt nehéz…mivel mindig az első pofon a legnagyobb, a többit pedig lassan megszokod.

A cím több értelemmel bír. Egyrészről utal az időjárás okozta baszott melegre is, másrészről egy olyan ember – még befejezetlen – irományának a címe, akit immáron 19 éve ismerek. Kedves, jószívű, kissé konok, bizonytalan, de szeretni való. Sok hibája van, de egyik sem megbocsájthatatlan. Még keresi önmagát, keresi a helyét, a szívére veszi a dolgokat, görcsöl, de hamar rájön, hogy felesleges. Carpe diem.

Az érzelgősség leküzdése komoly feladat, már csak azért is, mert könnyen át lehet esni a ló másik oldalára: leszarom kór. Hogy melyik is a jobb? Egyik sem, és mindkettő. Viszont a kihasználhatóság a második opciónál lehetetlen. Ennek értelmében a leszarom a nyerő.

Az amikor nem számít mit mondanak, gondolnak mások, hanem csak az amit te érzel, szeretsz, és azok az emberek, akik neked fontosak. Mindez közhely, de a közhely épp ezért közhely. Bármikor elsüthető, bárhol. Ez van…

Hogy is jön ide a POKOL? Mi is a POKOL?
1) Könyvcím
2)Poszt apokaliptikus senki földje
3)Egy folyamat, ami lehetővé teszi, hogy a POKLOT megélve elérd azt, amit valóban akarsz, szóval hasznos dolog

Egy idézet szerint, ha valamit nagyon szeretnél, azt az élet általában megadja, hiszen mi értelme lenne, ha nem kapnád meg, amit akarsz? Megkapod, de nem mindegy milyen áron. Ha meg akarod találni önmagad, vagy csak simán a bejárati kulcsot, akkor is az odavezető út kész tortúra, POKOL. Ez mindig legyen szem előtt. A cél.

Légy vidám, élvezd a napot! (:

Sokszor tesszük fel mind magunknak a kérdést. Valamint az erősebb nem képviselői felénk. Mit akar a nő? Most hogy felteszem magamnak a kérdést…a válasz sokrétű és nem egyértelmű. Nehéz szerkezet a női lélek, a női nem maga. Néha mondjuk én sem értem nőtársaimat, ekkor viszont eszembe jut, hogy bizony azért én is viselkedem néha “hülyepicsaként”.

Most hogy írom ezeket a sorokat, az asztalon hever egy óra, gyűrű, könyv, hajvasaló. Ezek eszközök, a szó nomád értelmében nem szükségesek ahhoz, hogy mint nő, ember életben maradhassak. Persze olyat is hallottam, hogy az egyik hölgy ismerősöm preferencia rendszerének első helyén a ruházkodási cikkek álltak. Az étel második helyen volt…

Egy szó mint száz, mint nő és mint ember másra és másokra vágyunk. Mást akarunk. A jó, amikor egymást. Akkor mi is izgat minket, és kelti fel a figyelmünket? ( A szexuális eszközöket leszámítva.) A színes magazinok, a televízió, a számítógép, a telefon. A sok felesleges dolog, amik sokba vannak. Az általános igazság pedig az, hogy ami birtokol, az birtokba is vesz. Nem is olyan régen néztem egy filmet, és a következő hangzott el benne: Az a legszebb, hogy a legjobb dolgok az életben ingyen vannak.

Mit is akarunk igazán? Törődést, szeretetet, elégedettséget, egyszóval boldogságot. Biztos, hogy közhelyesen hangzik, de így van. Gondoljunk bele, hogy ezeken a dolgokon nincs árcédula. Nehéz lenne amúgy is ráírni, hogy felbecsülhetetlen…

Az utóbbi időszak nagyon tanulságos volt a számomra, nem csak a munka változása, a személyiségem eldeformálódása szempontjából, hanem az értékrendem és az értékítéletem is jócskán megcsorbult, meghanyatlott. Nem tudom, hogy én marom-e el magam mellől az embereket, vagy ők nem képesek elviselni az örökké fecsegő, túlanalizáló és rendkívül érzékeny személyiségemet.

A legmeghatározóbb esemény vett rá arra, hogy elgondolkozzam, kik is azok az emberek, akiknek számítok, és ez a szám jócskán lecsökkent. Egy kezemen meg tudom számolni, szomorú… Ma már tényleg rájöttem, hogy nem szabad engedni a hamis emberek gaz barátságának, mert az jóra nem vezet, rosszra annál inkább. Elindít el láncfolyamatot, aminek a végeredménye lesz az, hogy az igazán fontos emberek csak elmennek. Tartja is a jó mondás, hogy a jó barát az, aki meghagyja neked az utolsó szál sült krumplit, igaz barát pedig kérdezés nélkül megeszi az egészet. Mondanom sem kell, hogy annyi sült krumplim van, hogy már megutáltam.

A kicsi aortapumpám tele van sebtapasszal, Tetránnal van bekenve, hogy el ne fertőződjék a seb, amit ejtettek rajta. Rossz érzés, hogy az az ember, akit tényleg szerettél, minden értelemben – igen, ha olvasod hozzád beszélek – mert nekem nem kellenek disznók, marhák, tehenek. Nem kell semmi. Már nem. Csak egy adagnyi nyugtató, és a barátok. Csak ennyi, és ez nem nagy kérés, mert nem hagyom, hogy megdögöljön a kutya. Fokozatosan egyre több törődést kap, több időt, és megéri. Meg kell hogy élje, de ehhez KÉT ember kell, hogy mindkettő akarja a kutya egészségét.

Az, hogy nem beszélnek egymással sok mindent mutat. Az elsőnél azt mutatja, hogy nem szereti, a másik pedig azért nem, mert annál jobban. De mindenen túl lehet lendülni, újult erővel fel lehet támadni főnixmadárként, és újra kezdeni mindent. De egyetlen ami segít az idő és egy barát.

Foci Eb 2012 – a reggeli fő hírek helyett ezt kapom a képembe kora hajnalban. Sokat hallottunk arról, hogy a sport milyen szép, a sport milyen jó, a sport milyen egészséges. Arról is sokat hallottunk, hogy néhány egyed mennyire komolyan is veszi ezt a sport dolgot. Mintha az életük múlna rajta, úgy szurkolnak a kékeknek vagy a zöldeknek. Ezt hívjuk fanatizmusnak. Tudni kell, hol a határ.

Nem csak a sportban, hanem az életben is. Amikor valakit vagy valamit annyira szeretünk, hogy szinte már fáj. Megőrül érte, róla beszél, de ha elhagyja összeráncolja a homlokát. Idővel ez a fanatizmus, ez az őrült rajongás nem sok jóra vezet, vezethet.

Jómagam is sportoltam, nem egy emberöltőt, de elég időt, hogy tudjam, elegem van az egészből. Már kényszerré vált az edzésekre járás, elvesztettem a sport élvezetét, a játék örömét. Nem találtam több értelmet benne. Viszont nem csak a pályán, de már a játék nézésében is leizzadok. Érdekes módon, visszakaptam azt örömet és vidámságot, amit kerestem, amikor abbahagytam az egész cécót.

A lényeg, hogy nézzünk sportot, játsszuk a játékunkat, de ne felejtsük el élvezni is a dolgot, mert másképp nem megy. Legyen akár hölgyről, akár úrról szó, kivitél nélkül mindenki nézheti a játszmát, együtt, erőszak nélkül. Ez az szép az egészben.

Szép napot és életet!

Őszintén szólva a pontosság és a határidők betartása távol áll tőlem, sosem volt erősségem. Valahogy mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok, szerintem ez így van rendjén. A határidő határideje számomra a határidő. Aki ismer elfogadja, aki meg nem, az kénytelen elfogadni eme becses tulajdonságomat. A határidők mindig valahogy gombócot raknak a torkomba, és mindig valami szorítást is adnak a hasamba, hogy még rosszabbul, még kellemetlenebbül érezzem magam. Ezért inkább a pontosságot és a határidőket a nyomással együtt kizártam az életemből.

Viszont elérkezik az a pont, amikor fel kell nőni, és azokat a szabályokat és normákat is be kell tartani, amit nem akaródzik betartanunk önszántunkból. A külső nyomás, például egy munkahelyen, sokkal nagyobb. Erősebb a szabad akaratnál. Az élet nem kívánságkosár, és nem is toplista, hanem az élet az csak élet. Igen, élni kell és életben maradni. A két fő szabály, amit eddig megtanultam.

Vár ránk valaki. Valaki, akit érdeklünk, barátok, akik foglalkoznak velünk. Ha késel, felhív, ha nem lát, megkeres, ha hiányzol, meghozat. A lehető legjobb tanács, amivel szolgálhatok, és amit a józan emberi ész felfog, hogy ezekkel a kis apróságokkal ne bántsuk meg azokat, akik szeretnek.

Ne késs, légy pontos.

Ne hiányozz sehonnan, ahonnan szükség van rád.

Ha mégis hibáztunk, mert az emberi gépezet erre is képes, vigasztaljon a tudat, hogy:
– aki nem csinál semmit, nem is hibázik
– a hibáiból tanul az ember
– ha hibázol, mindig lesz valaki, aki megbocsát
– (több olyan klisé és közhely, amik nem jutnak eszembe, de ugyanannyi jelentőségük van, mint a krumpli-burgonya párosnak)

Nem erősségem a pontosság, ez való igaz. De nem fogok lekésni az élet fontos eseményeiről. (Jó, ez is közhely, de mire való a közhely használata, ha nem erre? )

A barátokat viszont soha ne várakoztassátok meg! Jó, öt perc, vagy 12 óra még belefér, de csak módjával.

Szép napot, hétvégét és életet!

Észrevettem, hogyha valaki valamilyen dolgot nagyon nem vár, akkor az idő pillanatok alatt eltelik, ellenkező esetben pedig annál lassabban. Miért is van ez?

“Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, EZ a relativitás.”

Einstein megmondta. Igaza is van. Minden csak viszonyítás kérdése. Várod-e vagy sem?

A legrosszabb kivárni azt az időd, amikor valami nagyon nagy esemény fog történni. Legyen akár szülinap, akár egyetemi felvételi eredmény, akár csak egy barát hazaérkezése, mindig eszünkbe jut a szó, hogy türelem. A türelem rózsát terem, az a rózsa pedig rövid időn belül elhervad. Miért is? Mert jön az újabb esemény, az újabb várakozás. Itt pedig levonható a konzekvencia, az életünk várakozás. Nem biztos, hogy a halálra, de csütörtök délután, amikor száztizenhat ágra süt a nap, ne is hozzuk fel a halál témáját. Ezzel várjunk még…

A legjobb a várakozásban nem is a végeredmény, hanem az oda vezető út. A barátokkal való beszélgetés, ivászatok, mert ez is beletartozik. Maga a lét, és az éltető erő, hogy igen, van mire várnom. Van értelme az egésznek.

Valakinek az jelenti a türelmet, hogy kivárja, a barátjának vagy a szerelmének mikor jut eszébe felvenni azt a ki**szott telefont vagy, hogy írjon pár sort. Ezzel is jelezve, hogy gondolnak rá. Gondoljatok egymásra, de magatokra is..

“Vársz egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messze. Reméled, hogy oda visz, ahova akarod. Nem tudhatod biztosan, de nem is fontos. Miért nem fontos? A válasz: mert ott is együtt leszünk.”

…és nézzétek meg az Eredetet, megjárja, mert k*rva jó.

Szép napot és életet!

Sokszor hallottam azt, hogy a barátaim az általam választott család, és hogy szerelem után nincs barátság. Ez mindig mindig (majdnem) igaz. Vagyis reménykedem benne.

A barátok valóban azok az emberek, akiket én választok, szabad akaratomból, és akik engem is elfogadnak, szabad akaratukból. Színtiszta kompromisszum. Persze más kérdés, ha valaki elfogad valakit, amíg a másik csak megtűri. Az ilyen hamis, látszatbarátságokat gyorsan meg kell szakítani, ki kell tagadni őket a családból, még az örökségből is.

A barátság definícióját nem lehet elmagyarázni, sem megmondani. A barátság “önkénytelen reflex, nem lehet tenni ellene”. Vagy van, vagy nincs. Olyan, mint a kémia. Itt pedig meg kell említeni, hogy igen, sajnos van olyan helyzet, hogy az egyik fél átesik a túloldalra. Vagyis inkább nem átesik, hanem beleesik a másikba.

Itt pedig okosnak kell lenni, fel kell tenni az elkerülhetetlen kérdést: megéri-e feláldozni a jól működő szervezeti egységet, a barátságot, egy képlékeny, bizonytalan, instabil vállalkozás kedvéért? Természetesen nem. Nem mondom, hogy majdnem beleestem a hibába, de majdnem beleestem a hibába.

Nincs más, mint várni kell, várni arra, hogy elmúljon a fellángolás, vagy hívd aminek akarod. Ha tudod, hogy Ő nem fog lépni feléd, nem éri meg. Ez csak önmagunk ostorozása és sanyargatása. A másik fél hozzáállása és türelme is sokat számít, mert bizony el kell neki mondani, nincs mese. Csak nyílt lapokkal játszunk.

Sokáig fogod vacakul érezni magad, sokat szenvedsz majd. Ez nyilvánvaló. Idő közben persze fenn áll a lehetősége a hízásnak, ami még rosszabb érzés, szóval mérlegelj. Szó szerint.

Idővel viszont, hidd el, megéri.
1) Buli, amikre költöttél az idő alatt, hogy elfelejtsd Őt, és hogy jobban érezd magad: 10 000 Ft
2) Vásárlás cipő, táska és ékszer formájában figyelemelterelés gyanánt: 7 000 Ft
3) A pillanat, amikor ki tudod mondani, hogy túl vagyok rajta: felbecsülhető, de nem tudod az árát, aukcióra vele!
4) A barátok támogatása: felbecsülhetetlen

Szép napot és életet!

Mindenki függ valamitől, valakitől. Ez magától értetődő dolog, hiszen ha valaki van annyira elvetemült, hogy házasságra vagy együttélésre adja a fejét, a szimbiózis életbe lép. Persze más kérdés, hogy ki tekeredik a másikra. Alkalmazkodni kell a másik emberhez, meg kell szokni a szokásait, értékrendjét, hagyományait.

Ez eddig szép és jó, de aztán jön a kacifántos része. Nem, mintha nagy szakértő lennék, de láttam eleget, és tapasztaltam sokat, hogy tudjam, egy idő után az egyik ember a másik ember drogjává válik. Jó vagy rossz értelemben egyaránt. Mikor érsz haza? Meddig dolgozol? Sok-sok kérdés, amelynek a megválaszolása, egy idő után a “Hagyjál már” válaszban ki is merül. Elhanyagoljuk a másikat, nem teszünk eleget kötelességeinknek, így eszünkbe is jut, hogy egyedül lenni mennyivel könnyebb, egyszerűbb, rugalmasabb.

Én ezt láttam a szüleimen is, ezt láttam a környezetemben. Viszont ma belém hasított több dolog is a függőséggel kapcsolatban.

Körülbelül egy éve “küzdök” a dohánytermékekkel való függőséggel, eddig eredménytelenül. Talán azért, mert nincs kényszer, nincs motiváló erő ahhoz, hogy nemet mondjak. A feliratok és a dohányfüst nem elég mozgatórugó. Mások a körmüket rágják, egyesek isznak, mivel vagyok én kevesebb vagy rosszabb, hogy dohányzom? Viszont külső szemmel nézve, ez egy rossz függőség. Gyengének és akarattalannak mutatja az embert, mert a kis fehér ördög mindig ott van a kézben…

A legszebb függőség, aminek valaha tanúja voltam, a nagyszüleim példáján alapszik. Ma egy mélyebb beszélgetésnek voltam az egyik szereplője, a másik fél a tulajdon nagymamám volt.

Nagypapám körülbelül hat-hét évvel ezelőtt távozott a földi életből, és egy szebb helyre költözött, és remélem ott nézi az általa hőn szeretett labdarúgást. Az élet és a sok rossz dolog témája közt ingázva, mamám kijelentette, hogy nagyon hiányzik neki papám, és minden éjszaka vele álmodik. Őszintén szólva, ez a fajta függőség könnyeket csalt a szemembe. A legszebb függőség, amit valaha hallottam.

Sokszor a függőségről valami rossz dolog, drog és egyéb dohányfajták jutnak eszünkbe, de ne feledd, hogy valahol él valaki, akinek nagyon sokat jelentesz, és tőled függ, hogy megadod-e neki a napi adagját, vagy sem.

Szép estét és életet!

“Élvezd a munkát, tudod hogy az nemesít”

Mondja a többség, aki még nem súrolt padlót és csempét négykézláb, egyenruhában, azt kérdezve magától, hogy hogy is jutott el ideáig. Kisiklott az élete, vagy valami más vezetett ideáig? Mert legyünk őszinték, gyerekkorában senki sem álmodik arról, hogy vécés néni vagy kukás bácsi lesz. De ha már így alakult, hát akkor munka, munka egy kutya. Főleg manapság, amikor is tényleg örül az ember a munkának, mint az eb a velős csontnak.

Ahány ember, annyi féle. A munkavégzés folyamán összetalálkozhatunk egy régi ismerőssel, részeg emberekkel, akik a benzin illatától máris extázisba kerülnek a benzinkúton, és vannak olyanok, akik a másik ember szépségétől részegülten elérhetőséget kér telefonszám formájában, de főleg ismerősökkel. A másik ember én vagyok.

Nézzük csak szép sorjában, hogy mi az a 10 szabály, amit betartva nyugodtak és fegyelmezettek lehetünk munkánk során:

1) Az aranyszabály, a vevőnek mindig igaza van, ha nincs akkor is te fizetsz.
2) Reggel, mikor beérkeztél egyből  tereld el a gondolataidat, és minden gondolatodnak az ellenkezőjét rögzísd magadban. (Szeretek dolgozni, szeretem a munkám)
3) Mosolyogj, és zavard össze a világot!
4) Amit a vevő nem tud, az nem fáj neki. Nyugodtan köpj a cappuccino-ba!
5) Ha valamelyik kollegád nem megfelelő módon viselkedik, dobj át egy nap végén levetett zoknit a szekrényébe, vagy pacalpörkölt ebédre. Mindkettő illata ellenállhatatlan.
6) Kísérletezz! Ha unatkozol, nézz a vevőre szótlanul, merev tekintettel, tesztelve azt, hogy melyikőtök meddig bírja. A vevő sírás, te pedig röhögés nélkül.
7) Ha a vevő helytelen módon viselkedik, nyugodtan mondd neki: Rohadj meg te büdös k*rva! Ha visszakérdez, természetesen a válasz: Hogy mondta? Kér számlát róla? Ha nem kérdez vissza, sok sikert!
8) Bármit is kelljen csinálnod, papírmunka, vécé takarítás, padlósikálás kisszivaccsal, csináld lelkesen, mutass be a rohadékoknak!
9) A pénz nagy úr, lebegjen a szemed előtt, szóval egy kétszázast tegyél a zsebedbe, és ha rosszul érzed magad, pihenj, és szorongasd a kezedben! Mert lesz olyan is, hogy ennyi se lesz!
10) Jó tanács: a jó munkát keresni kell, vagy ő talál meg, de ne add fel soha. Igenis, csináld végig, ha igazán megéri, és ha szereted. Szóval legyetek kalózok vagy matrózok, nagy pénz van benne.

“A kemény munkától még nem halt meg az ember, de minek kockáztatni?”

Szép napot és életet!