Barátság

Sokszor hallottam azt, hogy a barátaim az általam választott család, és hogy szerelem után nincs barátság. Ez mindig mindig (majdnem) igaz. Vagyis reménykedem benne.

A barátok valóban azok az emberek, akiket én választok, szabad akaratomból, és akik engem is elfogadnak, szabad akaratukból. Színtiszta kompromisszum. Persze más kérdés, ha valaki elfogad valakit, amíg a másik csak megtűri. Az ilyen hamis, látszatbarátságokat gyorsan meg kell szakítani, ki kell tagadni őket a családból, még az örökségből is.

A barátság definícióját nem lehet elmagyarázni, sem megmondani. A barátság “önkénytelen reflex, nem lehet tenni ellene”. Vagy van, vagy nincs. Olyan, mint a kémia. Itt pedig meg kell említeni, hogy igen, sajnos van olyan helyzet, hogy az egyik fél átesik a túloldalra. Vagyis inkább nem átesik, hanem beleesik a másikba.

Itt pedig okosnak kell lenni, fel kell tenni az elkerülhetetlen kérdést: megéri-e feláldozni a jól működő szervezeti egységet, a barátságot, egy képlékeny, bizonytalan, instabil vállalkozás kedvéért? Természetesen nem. Nem mondom, hogy majdnem beleestem a hibába, de majdnem beleestem a hibába.

Nincs más, mint várni kell, várni arra, hogy elmúljon a fellángolás, vagy hívd aminek akarod. Ha tudod, hogy Ő nem fog lépni feléd, nem éri meg. Ez csak önmagunk ostorozása és sanyargatása. A másik fél hozzáállása és türelme is sokat számít, mert bizony el kell neki mondani, nincs mese. Csak nyílt lapokkal játszunk.

Sokáig fogod vacakul érezni magad, sokat szenvedsz majd. Ez nyilvánvaló. Idő közben persze fenn áll a lehetősége a hízásnak, ami még rosszabb érzés, szóval mérlegelj. Szó szerint.

Idővel viszont, hidd el, megéri.
1) Buli, amikre költöttél az idő alatt, hogy elfelejtsd Őt, és hogy jobban érezd magad: 10 000 Ft
2) Vásárlás cipő, táska és ékszer formájában figyelemelterelés gyanánt: 7 000 Ft
3) A pillanat, amikor ki tudod mondani, hogy túl vagyok rajta: felbecsülhető, de nem tudod az árát, aukcióra vele!
4) A barátok támogatása: felbecsülhetetlen

Szép napot és életet!