Foci Eb 2012 – a reggeli fő hírek helyett ezt kapom a képembe kora hajnalban. Sokat hallottunk arról, hogy a sport milyen szép, a sport milyen jó, a sport milyen egészséges. Arról is sokat hallottunk, hogy néhány egyed mennyire komolyan is veszi ezt a sport dolgot. Mintha az életük múlna rajta, úgy szurkolnak a kékeknek vagy a zöldeknek. Ezt hívjuk fanatizmusnak. Tudni kell, hol a határ.
Nem csak a sportban, hanem az életben is. Amikor valakit vagy valamit annyira szeretünk, hogy szinte már fáj. Megőrül érte, róla beszél, de ha elhagyja összeráncolja a homlokát. Idővel ez a fanatizmus, ez az őrült rajongás nem sok jóra vezet, vezethet.
Jómagam is sportoltam, nem egy emberöltőt, de elég időt, hogy tudjam, elegem van az egészből. Már kényszerré vált az edzésekre járás, elvesztettem a sport élvezetét, a játék örömét. Nem találtam több értelmet benne. Viszont nem csak a pályán, de már a játék nézésében is leizzadok. Érdekes módon, visszakaptam azt örömet és vidámságot, amit kerestem, amikor abbahagytam az egész cécót.
A lényeg, hogy nézzünk sportot, játsszuk a játékunkat, de ne felejtsük el élvezni is a dolgot, mert másképp nem megy. Legyen akár hölgyről, akár úrról szó, kivitél nélkül mindenki nézheti a játszmát, együtt, erőszak nélkül. Ez az szép az egészben.
Szép napot és életet!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: