Grilles Maci

Nemrégiben kapcsolgattam a fekete dobozt, valahogy a Discovery-n lyukadtam ki. Épp valami Bear Grylls volt benne, mutogatták, hogy milyen vicces, mulatságos és figyelemre méltó dolgokat csinál a sivatagban, Mexikóban, az Északi-sarkon. Megissza a pisijét (fúúúj), éppen egy tevéd belez ki, vágja le a bőrét, hogy a textil kiérdemelje a legbüdösebb takaró címet. Ha kell épp szöcskét eszik, ha kell akkor pucéran átkel a mínusz ezer valahány fokos időben a jeges folyón, ami szinte gőzölög a hidegtől. Mekkora fasz! Miért csinálja ezt, ráadásul önszántából!? Én örülök, ha a zebrán épségben átérek a túloldalra a kis járókeretemmel kedd délelőtt. Viszont nem mondom, élvezet volt nézni, ahogy kínozza magát. Hagytam magamnak és a szememnek egy kis undorra időt, nem mintha nem mindennap látnám Bear Grylls-t…

Ha az ember valamit akar, kitart mellette. Hívjuk ezt szenvedélynek, elvetemültségnek, életnek, adrenalinnak, tanulásnak, őrületnek. Aminek akarjuk. Elismerhetjük, hogy dicséretes dolog, ha bárki bárhol és bármilyen körülmények között, azt a célt, amit kitűzött maga elé. Bármilyen hatás lehet ez: egy halálközeli élmény, unalom, vagy éppen új élet kezdete vagy vége. Talán Maci bácsit is ez mozgatja. Ez az éltető ereje. A sok veszély és kockázat közepette, kontrasztos módon, nem halál, inkább életközeli élményeket él át, mialatt a bolondozásait mutatja be a kamerák kereszttüzében. Azért csinálja, hogy belőlem, kívülállóként szemlélőből kiváltsa, a bizonyos mekkorafasz válaszreakciót. Az vesse rá az első követ, aki utána bírja csinálni, és elismeri, hogy nem jól csinálja. Komolyan, le a kalappal előtte.

Sajnos nem tartozom azon emberek közé, akiket úgy nagyon éltet az adrenalin. Jobban szeretem az Aurea Mediocritas megközelítést. A húst is panír nélkül. Semmi kockázat, semmi következmény. Békés kis hétköznapjaim is így teltek. Tegnapig. Valami megmozdult az univerzumban. Célokat, lehetőségeket sodort elém, és ha nem élek velük, félek, hogy beleveri a fejemet a falba. Akkor pedig annyi lenne a csinos arcocskámnak. Persze most is úgy néz ki, mint akinek valóban beleverték a fejét a falba. Nekem is Bear Grylls-é kell válnom. Mindannyiunknak Bear Grylls-é kéne válnunk. Kitűzni egy célt magunk elé, és mindenáron megvalósítani, helytől, kortól és főleg nemtől függetlenül. Érjük el az álmainkat, és kérjük meg nagymamáinkat, hogy hímezzék bele párnáinkba, takaróinkba, kötöseinkbe: Maci vagyok, aki a méz helyett a pisijét issza meg.