Norciusz

Keserédes XX.

[XX.]

Az ünnepektől mindig kivert a víz. Kicsit képmutatásnak is tartottam az egészet, mert a mi családunk nem szokványos, igazi család. Anya, apa, gyerekek szerep meg van, klasszikusan, még sincsen meg az az igazi fíling. Az érzés, amikor mindegy, hogy hol vagy, otthon vagy. Eshet a eső, düböröghet a harang, zúghat a szél, akkor is, ahol vagy, akikkel vagy – otthon.

[XX.]

Persze az ünnepek kicsit komplikáltabbak. Általában a kínos csendek, a nyammogás és a “Kérek még egy szalvétát” hangok szoktak elhangozni egy-egy kerekasztalos találkozásnál. Valahogy a Mi családi összejöveteleinkből – ami nagyon ritkán van – hiányzik a meghittség, a fegyelem és az összetartás. Mindig is éreztem, hogy foghíjas családom van, de hogy még sérült is vagyok…ez betett. Hosszas morfondírozás után jöttem én is csak rá. Az elhatározás pedig, hogy változtatni fogok, most érkezett el. Nem csak egy kerek évforduló ünneplése miatt, hanem azért is, mert mostanra mondhatom ki kerök peröc: felnőtt vagyok. Jó tudom…ezek csak szavak, és hogy az igazi tettek mögött van a valódi tartalom és szándék, de kezdetnek ez sem rossz. Nemde bár?

[XX.]

Ezentúl ünnepélyesen megfogadom, hogy én, Norciusz, ünnepelni fogok a családommal, a családomat is mindig próbálom védeni, óvni a bajtól, a rossztól szívemmel, lelkemmel, véremmel. Mindig a helyes ösvényt fogom Nekik mutatni, hogy ne tévedjenek el a nagy és veszélyes erdőben.
Hellyel-közzel fogadom, hogy az igazat, a színtiszta igazat fogom csak a számon kiejteni. Megfogadom továbbá, hogy nem teszek elhamarkodott kijelentéseket. (Hupppsz…2-ből 0….rossz arány)

[XX.]

Az ünneplés nem csak egy piros betűs ünnep. Legyen az első csók, első randi, új kerékpár, első tetoválás, első munkahely megszerzése – legyen bármiről szó, az ünnepet mi határozzuk meg. Mit ünneplünk, miért ünnepeljük. De ok sem kell. Legyen az egy szürke szerda délelőtt, legyen szombat, fülledt éjszaka, legyen ünnep mindennap, évszaktól, nemi identitástól, kortól, származástól, hajszíntől, munkahelytől függetlenül.

[XX.]

“Hétfő reggel, az én igazi ünnepem.” (Garfield)

[Édes 20.]

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!