Most kezdhetném azzal, hogy mindig is nagy vágyam volt, hogy írhassak arról, ami körülöttem történik, amit érzek, amit gondolok. Ezt hívják újságírásnak. A pici dédelgetett álom. De rájöttem, hogyha valaha is ezt az elképzelést valóra válthassam, el kell kezdenem valahol. Ha törik, ha szakad, akkor is…
De ez unalmas sztori. Egy fiatal lány írni akar az életről, a vágyairól. Csakhogy ez senkit nem érdekel. 12, egy tucat. Így, azt átlagos agy és mellméretem tudatában, kijelentem, hogy soha nem hazudok, soha nem csalok, és soha nem mondom, hogy soha.
Mit is írhatnék, hogy fenntartsam az érdeklődést? Nos, hát 18 életévvel rendelkezem, szőke hajú barna hajam van, új munkahelyem van, ahol kell bizonyítani, a többit a képzeletre bízom.
Játszatok el azzal a gondolottal, hogy írhattok és mondhattok bármit, okozatok és következmények nélkül. Vagyis majdnem. Én is ezt tettem. Hiszen:
1) Ha valaki olyan is olvassa, aki ismer, lehet hogy magára is ismer.
2) Lelkiismerettel való elszámolás, hogy nem a szemébe mondod, hanem írod, hogy kiről mit gondolsz.
3) Feszültséglevezetés.
Legyen egyelőre ennyi elég, most többre nem futja, vagyis futná, de az idő és a pénz nagyon nagy bácsik.
Kárpótlásként:
http://cre-art-blog.hu/index.php/2012/06/a-lany-aki-minden-nap-lefenykepezi-magat-ot-ev-egy-percben/
Szép napot, hétvégét és életet!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: