1.0Norciuszhttps://norciusz.cafeblog.hunory4@citromail.huhttps://norciusz.cafeblog.hu/author/nory4citromail-hu/Elkéstem. Csak annyit tudtam, amikor a kollegám hívott, hogy öt percem van beérni. Se smink, se cicoma, még szerintem cipőt is elfelejtettem volna húzni, ha nincs hideg. Gyűlölöm, ha elalszom. Egyszerűen nem úgy indul a napom, mint amikor meg van a reggeli rítus. Két szál cigi, egy nagy bögre kávé, és a visító csend. Ahogy leülök az erkélyen, először is az vonul át a néha beteg elmémen,  hogy mekkora állat vagyok, mert képes vagyok köntösben kimerészkedni a lodzsára, miközben repkednek a mínuszok.   Általában hatra járok. Vagy van olyan, amikor magamnak osztom a beosztásom, hol 5, hol 10, hol egy óra késés. Egyszer fordult elő, soha többé. Viszont precedens értékű. Nem megerőltető dolog kinyitni a szemed ötkor, és még akkor is sokat mondok, mert cirka 5 perc bicóval. De a szeánsz reggel megéri az idejét. Lelki és testi megtisztulás is, leszámítva a bagót meg a kávét. Amúgy ajánlom.   Vasárnap reggel. Telefon lerak, felöltöz, cipő, tárca, telefon, kulcs. Lemegy, biciklire ugrik, és teker. Útálom, ha siettetnek. (Nyafog, nem akar) Soha nem értem be olyan gyorsan. A legjobb futamidőm. Persze, ebből nem fogok versenyt futni magammal. Úgyis nyernék.   Rosszul indult a napom, ami megpecsételte a további órákat is. Amúgy is, Isten napján nem is kellene dolgozni, katona, pihenj! Viszont ma már más világot élünk. A profithajhász, kapitalista társadalmunk nem hagy nyugtot nekünk. Ünnepeinkből is üzletet csináltak, elfelejtve a valódi értékeket. Szüleinkből fogyasztót, belőlünk haszonélvezőt faragtak. A technológia fejlődésével meg lettünk fertőzve a multimédiás vírussal, a telefonok, laptopok és tévék révén, amikből idő közben státuszszimbólumokat alkottunk magunknak. Megszületett egy generációnyi idióta.   Na, ilyeneken szoktam gondolkodni kései vasárnap reggeleken. Kicsit beteg vagyok. Csak nagyon kicsit.rich