<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Norciusz</provider_name><provider_url>https://norciusz.cafeblog.hu</provider_url><author_name>nory4@citromail.hu</author_name><author_url>https://norciusz.cafeblog.hu/author/nory4citromail-hu/</author_url><title>Foci EBugatta 2012</title><html>Foci Eb 2012 - a reggeli fő hírek helyett ezt kapom a képembe kora hajnalban. Sokat hallottunk arról, hogy a sport milyen szép, a sport milyen jó, a sport milyen egészséges. Arról is sokat hallottunk, hogy néhány egyed mennyire komolyan is veszi ezt a sport dolgot. Mintha az életük múlna rajta, úgy szurkolnak a kékeknek vagy a zöldeknek. Ezt hívjuk fanatizmusnak. Tudni kell, hol a határ.

Nem csak a sportban, hanem az életben is. Amikor valakit vagy valamit annyira szeretünk, hogy szinte már fáj. Megőrül érte, róla beszél, de ha elhagyja összeráncolja a homlokát. Idővel ez a fanatizmus, ez az őrült rajongás nem sok jóra vezet, vezethet.

Jómagam is sportoltam, nem egy emberöltőt, de elég időt, hogy tudjam, elegem van az egészből. Már kényszerré vált az edzésekre járás, elvesztettem a sport élvezetét, a játék örömét. Nem találtam több értelmet benne. Viszont nem csak a pályán, de már a játék nézésében is leizzadok. Érdekes módon, visszakaptam azt örömet és vidámságot, amit kerestem, amikor abbahagytam az egész cécót.

A lényeg, hogy nézzünk sportot, játsszuk a játékunkat, de ne felejtsük el élvezni is a dolgot, mert másképp nem megy. Legyen akár hölgyről, akár úrról szó, kivitél nélkül mindenki nézheti a játszmát, együtt, erőszak nélkül. Ez az szép az egészben.

&lt;a href=&quot;https://norciusz.cafeblog.hu/files/2012/06/20120609-euro-2012-foci-eb-miss1.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-medium wp-image-27&quot; src=&quot;https://norciusz.cafeblog.hu/files/2012/06/20120609-euro-2012-foci-eb-miss1-300x200.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;200&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

Szép napot és életet!</html><type>rich</type></oembed>