Műtör Pilla

Nagyon érdekes dolog a kémia. Sokan mondják, hogy vagy megvan a kémia két ember között, vagy nincs. Nem tudsz tenni, se ellene, se mellette. Olyan, mintha levágnád a csirke fejét, és elvárnád tőle, hogy kapirgáljon. Általánosságban nekem nincs bajom ezzel, nem tartom elítélendő dolognak azt, ha valaki iránt érzed azt a bizsergést, és teszel érte. Vagy ellene. Reggel ahogy jöttem hazafele a munkából a lehető legrövidebb utat próbáltam választani, de sajnos, mindig valaki tönymörgött előttem. Alapvetően nem szeretem, ha biciklizem és elém kerülnek, inkább lekanyarodok. Kikeveredtem a főutcára, és egy hosszú fekete hajú rövidnadrágos lány került elém, bögöly szemüvegben. Igazi finom falat. Én meg mögötte, 14 órás műszak után, szűk szemekkel, büdösen, hunyorogva veres hajjal tekertem, mint öreganyám. Nem szépen kerékpározom, megnéztem tükörben. Ahogy haladt előttem, az utca emberéből a fekete hajú démon olyan reakciókat váltott ki, amelyek nem kerülték el figyelmemet. Mind visszafordult, bámult, elterelte a figyelmét, hosszasan megfigyelt. Csorgott a nyáluk magyarul. Két dolog villant át az agyamon. Az egyik, hogy kiderült alapvetően ronda vagyok. Hiba volt levágni és befestetni a hajam, mivel sajnos alacsony kémiai hatást váltok ki az 50 és 65 év korosztályából, mivel csak ez a korosztály strázsál kint reggel nyolckor az utcán. Pedig azt hittem szép vagyok. A másik, hogy mit dönti el valamiről, vagy valakiről hogy attraktív vagy sem. Milyen darwini elv szerint választjuk ki a vonzó illetve a nem vonzó egyedeket? Arc,küllem, fenék, mell, csípő, magabiztosság? Mi az a mozgató rugó, ami valakit kiválasztatik?  A munkám során kapom halomra a bókokat. Nórika szép, Katika jó, Köszönöm Mónika…és néha még a nevemet is eltalálják. Tehát alapjában nincs bajom a külsőmmel. Mondjuk nem járnék magammal, de na. Tudom hova belőni magam. Amikor a hosszú fekete sukár csaj pedig bekerült elém, nem volt semmi baj. Akkor kezdett el zavarni, amikor nem engem bámultak. Bocs. Igenis. Nő vagyok. Mint nőnek, bármit is mondok, igenis szükségem van a figyelemre, nincs is annál nagyobb bók, minthogy az ellenkező nem füttyentéssel, vagy bámulással fejezi ki tetszését.

Egy egész iparág épült erre az emberi gyengeségre, vagy inkább gyenge pontra. Aki azt mondja, hogy a külső nem számít, az vagy kövér, vagy pedig valamilyen bőrhibája van. Ezzel próbálják nyugtatni a saját lelkiismeretüket, hogy azért találnak majd egy Tökjólmegfelel urat, aki minden szombaton a sarki kocsmában van, de legalább van TB-je. Alkalmanként 1-2000 forintot költünk arckrémekre vagy ránctalanítókra, akár legyen szó egy Lidl-ben vásárolt krémről. Csak a tudat, hogy talán tettünk azért, hogy egy kicsit letagadhassunk a korunkból. Szánalmas dolog, igen…ránctalanítót kenni az arcukra, míg közben dohányzunk, fehér kenyeret eszünk, alkoholt iszunk, és éjszaka dolgozunk. “Tyúkhús leves a léleknek”. Megteszünk mindent, hogy külsőleg egy bizonyos sztereotíp módon megfeleljünk annak az ideálnak, amit magunkból maximálisan ki tudunk hozni. Az vékony őrület alábbhagyott, helyette felváltotta a műnő ideál megtestesítése. A hétvégén kiszolgálni és kisegíteni voltam egy sörözőben. Egy lány odajött, kikérte a rendelését. Nem volt az a tipikus szépség, sőt kifejezetten kövérnek számított. Műszempilla, műköröm, hosszú póthaj. Próbált másnak látszani, mint ami. Egy túlsúlyos, gátlásokkal küszködő fiatal hölgy.

Nem rosszindulatból, de a nők felfoghatnák, hogy a cica nadrág nem sima nadrág, és az alapozó nem eltünteti a bőrhibákat, csak elfedi azokat. Köszönjük társadalom.