Ó meg a….

2015.02.04.

Borongós reggelre ébredtem. Persze nem csak azért mert a függöny eltakarta a napsugarakat, hanem azért mert miután elhúztam a függönyt, megvilágosodtam és rájöttem hogy nem is süt a nap. Szomorúan visszabattyogtam az ágyba, és elkezdődött a reggeli leltáram. Az ilyen nyugodt reggeleken szeretek elmélkedni a világmindenségen, magamon, az elmúlt történéseken, és hogy mostanában miért kapok csak negatívat az univerzumtól. Az egészségem nem a régi. Kezdve a hányástól, hasmenéstől, a kapcsolataim megromlásáról, a felvételi stressztől, a leesett körmömig. Gondolkodom, erőteljesen, mint ahogy Micimackó töri a kobakját. Mit kezdjek magammal? Nem akarom megváltani az univerzumot, amúgy sem lenne türelme az embernek erre. Meg pénzem se. Rangsoroltam magamban azokat a dolgokat, amikre igenis érdemes időt szánnom. Amiből hosszútávon profitálhatok, akár teszem azt anyagilag is. Bárhogy és bármilyen formában is vettem górcső alá drága kis életem mozaikjait, ugyanoda jutottam. Az írás. Amit szerencsére ritkán űzök. Ez éltet. Ebben vagyok jó. Vagyis erről gondolom azt hogy jó vagyok benne.
Biztos vagyok benne, hogy mindenki érzi a saját maga erényeit és azt hogy mi az ami miatt élcelődhetnek rajta. Továbbra is csak azt az álláspontot tudom erősíteni, hogy ha valamit nagyon akarsz, azt el tudod érni. Persze ehhez a tudathoz kell egy bizonyos nézővilág is. Azt kell tudatosítani, hogy minden akadály leküzdhető. Csupán kitartás kérdése. Hiszem, és lehet van aki naivnak tart emiatt, hogy a vonzás működik. Nem akarok író lenni, mert már az vagyok. Írok, rakom a betűket, szavakat, mondatokat egymás után. Nem nagy tudomány. Viszont az, hogy ezt mesteri szinten űzhessem, annál nagyobb kihívást jelent. Ha pilóta akarsz lenni, légy az. Ha rajongásig odavagy a gyermekekért, légy pedagógus. Szélsőséges példa tudom, de Woody Allen mondta egyszer egy interjúban, hogy ha felkelsz egy nap, és azt érzed, hogy meg akarsz ölni valakit, és el tudsz számolni a következményekkel és a bűntudattal, ha van benned. Akkor tedd meg. Leginkább ehhez tudnám hasonlítani az önmegvalósítás fogalmát. Amikor következmények, és félelem nélkül megteszed azt, amire igenis a lelki higiéniádnak szüksége van. Nem azért fürdesz, mert koszos vagy, épp azért hogy ne légy koszos. Tégy azért hogy önmagad légy, mert ha nem teszed, el fogsz veszni a rengetegben. Ne félj kiállni a színpadra, vagy teszem azt az orvosi rendelő várójában hülyét csinálni magadból. A vágyaidnak álmaidnak ne mondj nemet. Közhely de igaz. Sokkal jobb életminőséget tudhatsz magadénak. Egy esélyt adhatsz magadnak. Már a tudat is hatalmas hatást gyakorolhat rád. És ki tudja? Lehet még teszeni fog.