…most figyelj…

Reggel, csíp a reggel. Ilyenkor télen főleg ez az első dolog, amit megállapíthatunk az időjárásról. Szinte takonyfagyasztó idő ez, amelyet befolyásolni nagyon nem tudunk, de a reggel azért reggelnek számít, akármilyen idő is köszöntsön ránk munkába menet. De akármilyen is a reggel, ha jó lábbal kelünk, meghatározza a napunkat. Nekem terápiás kezelés az, amíg elgyalogolok munkába, addig pedig a fülemben andalító zene szól, vagy éppen az új Mark Ronson dal. Felpezsdít, élénkít, egyszerűen nem is értem azokat az embereket, akik nem hallgatnak zenét. El sem tudom mondani mit jelent. Egy dal, egy történet, amellyel teljesen azonosulni tudsz. Mindegy hogy romantikus, vidám, szomorú, tanulságos vagy rideg. Amilyen negatív vagy pozitív állapotban vagy, képes kihozni belőle, és fentebb emelni.

Nem csak a dalok képesek erre, hanem egy szó, vagy egy ember. Az önmarcangolás és az önsajnáltatás sosem vezet semmi jóra. Soha nem adja meg azt amire vágyunk, csak visszás érzést vált ki mind magadból, mind az emberekből. Ki akarná magát sajnáltatni? Így élni egy örökkévalóságban? A saját magunkban kialakított spirál egyre inkább sodor minket a mélyre, ahonnan nagyon nagy áldozatok árán mászhatunk fel. Főleg akkor ha minden kötelet felégettünk magunk mögött, elmartunk magunk mellől az embereket, és már csak arra vagyunk figyelmesek, hogy egyedül vagyunk mint a kisujjunk. Mindig kell éreznünk az erőt magunkban ahhoz, hogy képesek legyünk, akár mélyről, akár a csúcsról eljutni oda ahova akarunk jutni. Mindegy hogy előre vagy hátra, mehetünk arra amerre akarunk, a kérdés csak a cél.

Nekem már megvan a cél. Nem kell fizikai célra gondolni, csak egy ötletre, egy elhatározásra. Nem kocsi, nem ház, nem laptop. Egy fizikai tárgy öröme sosem akkora, mint egy önnön belső cél elérése. A ház csak egy eszköz arra, hogy megvalósítsuk magunkat. Vegyünk egy példát, ha valaki mondjuk meghatározza a célját. Teszem azt, kijelenti, hogy akar egy úszómedencés házat Fábiánon, elismerően bólogatunk hogy ú, ezt milyen ügyesen kitalálta. Azt mondja, hogy ez tenné boldoggá. Viszont felteszi magának a kérdést, miért? Erre már nehezebb válaszolni. Itt van a csavar. Az igazi célja a miért kérdésben rejlik, nem magában a házban. Akarhat egy házat, ha nem tudja, mi a célja vele. A cél nem szabad, hogy tárgyiasított legyen, amikor kitaláljuk az emberi primitivitásunk során, mit is akarunk az élettől. A miért kérdés adja meg a valódi replikát. Akarom a házat, mert felcsináltam a barátnőmet, és jólétet akarok teremteni, neki és a megszületendő kölkünknek is. Akarom egy házat, mert egzisztenciálisan javítana a helyzetemen, és az egyéb méreteimet is tudnám ellensúlyozni, amivel javulna az önérzetem, ergo jól érzem magam. Fontos megértenünk, hogy a jólét a cél. Minden egyes döntéskor.

Mindig gondolj magadra, mindig legyél önző. Csak ez célravezető. Csak ez a ridegség segít abban, hogy elérd azt amit akarsz. Nem szép dolog, de ettől lehetnek barátaid, lehet családod. Senki nem dobhat meg kővel, csak azért mert kiállsz magadért, és törsz előre mert feszegeted a határaidat. Ez önzőség, viszont ha kérsz egy szelet csokit az enyémből, adok szívesen.