Padlón, századszor is. Már úgy ismerem a talajt a lábam alatt, hogy a fogam között is azt ropogtatom. Elfog az önutálat, a sivárság. Üres voltam. Luxus ezt megengedni magadnak, hiszen hosszútávon oly következményei lehetnek, amelyet egy életen át megjárhatsz. Egyre mélyebb és mélyebb periódusokba sodrod magad, majd visszanèzel magadra és csodálkozva kérdezheted a tükörképedtől, hogy ez meg ki? Saját magad foglya vagy. Nálad a kulcs de nem adod oda magadnak, nem hagysz esélyt a szökésre. Mondván a belső hang, jó helyen vagy te ott bent a tömlöcben. Hiába győzködöd magad, hogy de jobb odakint, fény és napfény éri arcodat, csak megrázod a fejed. Tagadsz. Örök tagadásban élsz. Az utasod, akit nem tudsz lerázni, mivel 7/24ben beszél hozzád, győzköd és elhiteti veled hogy nem érsz semmit, senki vagy, nem vagy képes semmire. Rámutat a hiányosságaidra, amikkel te eleve tisztában vagy. A különbség az, hogy ő nem fogadja ezeket el. Tűröd és hallgatod, mert megbénít a kijelentéseivel. Kattogsz, mert nem tudsz tenni ellene.
Kerekedj felül! Van ellenszere. Ha felállsz és otthagyod a picsába. Dumáljon másnak. El kell hagynod, terrorban tart, elnyom. Nevess az arcába! Okosabbnak kell lenni, mert makacs és nem fog elmenni. Sosem tart vissza fizikailag, csak a mentális visszatartást uralja. Ezért menj el Te. Van kezed van lábad. Használd! Fuss szaladj élj, minthogy őt hallgasd. Hagyd el őt. Olyan ez, mint a rossz kapcsolat. Hagyd el a démonaidat tudatosan. Egyedül 1 ember tud segíteni Rajtad. De az nem én vagyok.
Kommentek