II.

– Na te sem lehetnél ennél nagyobb barom! Minek neked pszichológus, amikor itt vagyok én! Van két fülem, néha még figyelek is. – mondta a barátnőm, amikor elmeséltem hol jártam. Érződik a törődése és az egoizmusa is, de csak egy hangyányira. – Egy csésze kávé lesz meg…nem is tudom a lelki társamnak hozhatna egy Xanaxot.

– A lelki társ is szívesen inna inkább egy kávét, de valamelyikbe rakhat egy kis ciánt is. Meg ne mondja melyikbe, majd orosz rulettezünk egyet, kell egy kis izgalom. – a pincér kissé furcsán nyugtázta a rendelésünket a kávézóban, így sietve távozott is, biztosított minket, hogy öt percen megkapjuk a rendelésünket, de az egyszerűsített formában. Sima kávé két cukorral.

– Egész helyes volt a pincérfiúka! Kiszolgálhatna…egyszer kétszer. Na, most meg mi a baj? A pszichocsaj zombit csinál belőled, hótziher. Ráadásul még fizetsz is neki, hogy hallgasd a halandzsáját. Minden a gyermekkorra vezethető vissza, onnan ered mai létünk, de kérem folytassa. – ahogy próbálta imitálni a mimikájával és a gesztusaival a doktornőt nevetnem kellett.

– Akkor kedves professzor asszony, ha már ilyen horribilis összeget fizetek magának a kezelésért, maga fizeti a kávét. Nekem sem kell több. – válaszoltam vissza. Amúgy Kata mindig ezt csinálja. A barátom ezer éve, pedig tűz és víz vagyunk, de ha lelki gondjaim adódnak, mindig elkerüli, vagy elpoénkodja a dolgot. Nem tettem még szóvá, valahogy elfogadtam, hogy ő ilyen. Viszont a másik oldalon egyedül maradtam a problémáimmal és a gondolataimmal. Egyedül, sajnos még magányosan is. Vannak akik erre azt mondják, hogy milyen barát az ilyen, de tudom részéről ez egy védekezési mechanizmus. Akármilyen erős és vidám, aminek mutatja magát, nem az, ami benne van. De a támaszom, semmi nem számít.

– Tessék a kávéjuk, egészségükre. – visszatért a pincérsrác az ébresztő kávénkkal, Kata persze nem bírta ki, hogy ne flörtöljön vele egy kicsit. Én meg szürke egér módjára kortyolgattam a kávémat. Még egy percig folyt az adok- kapok közöttük, a srác viszont nem volt vevő Katikám harsány és nyers stílusára. Finom ez a kávé!

– Na szép! Beszélek hozzá, ő meg téged bámul végig! Pedig mamám azt mondta, hogy használjam ki a lányokat! – mutatott a mellkasára, a pincérsrác pedig már másik asztalhoz sietett. – Figyelsz te rám?

– Nem bámult, rám sem nézett. – éreztem, hogy vörös a fejem. Mindig így reagálok, ha feljön a kinek tetszek téma. Úgy éreztem, nincs semmi olyan, ami tetszhetne egy fütykösösnek.

– Bolond vagy? Pedig igaz. Menj oda, hívd el valahova! – Kata teljesen felvillanyozódott. Szeretett kerítőt játszani. Főleg velem. Én voltam a hobbija. Mennyi van még ebből a kávéból?

– Na kérlek, olyan aranyos! Jé, most is téged figyel! – intett a fejével, önkénytelenül is hátranéztem. A pult mögül engem nézett. Tényleg engem nézett. Talán azt várja, hogy mikor hat a cián. Visszafordultam a kávémhoz, majd hitetlenkedve vettem észre mi van a csészém tányérján. A szalvétára felírt telefonszám. Kata nem vette észre, tovább folytatta a mondandóját. Mindig jót akar nekem. Imádom. Visszafordítottam a fejem, de a fiú eltűnt a pult mögül.

– … Szóval csak azt akarom mondani, hogy a libidódat elnézve, bízom benne, hogy nem vagy leszbikus. Már vagy fél éve hogy szakítottatok. Csak arra várom, hogy kezdj ki velem, de figyelmeztetlek, nálam zsákutcába fogsz jutni. – tértem vissza a gondolataimból. Tényleg aranyos fiú. Miért ne?

– Megyek fizetek! Inkább meghívlak! – váltottam témát. Kata észrevette eközben a telefonszámot, majd értenyùlt. Megnézte közelebbről, meglebegtette a levegőben a szalvétát, és egy kis pajzán vigyort engedett meg magának.

– Ó te még mennyit fogsz ezért fizetni! De bízom benne, hogy minden fillért meg fog érni! – kipirosodott arccal felálltam, hogy kiegyenlítsem a számlámat. Még ennyi izgalomtól is a szívem a torkomban dobogott. A srác éppen akkor tért vissza a pénztárhoz.

– Két ciános kávé, egy Xanax és egy randi lesz ugye? – kérdezte a srác, teljesen zavarba jöttem és csak bólogattam, mint a papagáj.