Nekimentem az ajtófélfának. Nagyon fájdalmas volt, felszakadt a kezemen a bőr, minden megvolt. Vér, kellemetlen érzés, minden, amit nem akarsz, amitől tartasz. Írói énem ismét előtört. Elmélkedtem rajta, hogy vajon miért ver a sors azzal, hogy nekimegyek a fának? Miért okoznék fájdalmat magamnak, tudtomon kívül? Rájöttem a titokra: a rossz karma kiütött. Egy kis dologból bálna lett, egy kis fájdalom elindított egy láncreakciót. A nap végére a föld alá kívántam magam, nem láttam értelmét semminek. Egyébként minden napom így telik, sőt így is végződik, de ez már más kérdés.
Okos ember volt, aki kijelentette, hogy van olyan, hogy vonzás törvénye. Működik, mindig és mindenhol. Körülvesz minket, a sors pedig eltörpül az egyéni akarat mellett. Ha le akarok menni a boltba, hogy vegyek egy csomag csipszet, ezáltal növelve saját térfogatomat. A súlygyarapodás depresszióhoz, a depresszió a szociális kapcsolataimra hat, amik aztán visszahatnak rám. Egy bolhából így lesz elefánt. De dönthetek úgy is, hogy futni vagy sétálni megyek le az MP3 lejátszóm társaságában. No, hát tegnap – hogy metaforát használjak – csipszet vettem a boltban. De vehettem volna nyalókát, kólát vagy zellert is. Rossz döntések sorozatát váltottam ki egy apró kis mozdulattal.
Egyet szögezzünk le, nagyon szeretem a barátaimat. Sokszor nem érzik, sokszor, sőt inkább mindig rosszul vagy egyáltalán nem mutatom ki a törődést. Dekódolhatják úgy is, hogy nem figyelek rájuk, vagy nem érdekel a mondanivalójuk. A barátok száma az évek múlásával pont ezért is változott, hol én “nem figyeltem”, hol átestem a ló másik oldalára. Van aki bekerült a körömbe, hol én estem ki a kegyekből. De van pár ember, aki kibírta a borzasztó, hebrencs, szétszórt és megfontolatlan személyemet. Hálát adok nekik, és igyekszem meghálálni, hogy elfogadtak. Persze kis korrigálás nem ártana énnékem. Nem teszek patetikus ígéretet, hogy mostantól minden másképp lesz. Nem mehet egyik pillanatról a másikra, de belátom, hogy a hibáimon javítani kell, mert akaratomon kívül, megbántom Őket. [SZentimentalizmus VÉGE]
Szóval, ha beveritek a kezeteket az ajtófélfába, jó tanács: mindig kezdjetek elmélkedni az élet nagy dolgain, mit miért csináltatok, milyen jeleket kaptatok a sorstól. Nincsenek véletlenek, csak életlenek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: