Nem is tudom, most hogy új év köszön ránk szentimentális legyek vagy szkeptikus. Egyrészről szeretem az újat, a változást, az izgalmat, mert az új mindig kihívást rejt számunkra. Mindig érhet váratlan meglepetés, ami tele van izgalommal és rejtéllyel. Az adrenalin mindig dübög a fülemben. Kora reggeleken van néha az az érzése az ember lányának, amikor úgy erzi, mindenben lehetőség rejlik. Bízom benne, hogy szerda reggel mindenki lelkében ez az érzés fog felszínre törni.
Másrészről félelem és rettegés tölt el. Kilátástalannak érzem a jövőm. Például az írás. Nem tudom van-e értelme, tudok-e profitálni abból, ami a szenvedélyem? Profit alatt nem anyagi juttatást értek. Van-e olyan személy, aki élvezettel teszi ki magát annak, hogy elolvassa és értelmezze azt a borzalmat, amit virtuális papírra vetek? De valószínűleg talán túlgondolom a dolgot. Olvasod? Igen. Megírom? Igen. Megéri az egészet csinálni? Biztosan.
Az egész év képlékeny volt, nem csak magánéleti szempontból, de mind lelki, mind szakmai téren is eléggé hosszú történet bontakozott ki. Nem feltétlenül jó események történtek. Sok helyen, sok időben játszódott, játszódik a történetem. Emberekben csalódtam, volt aki elvesztett, volt akit elvesztettem. Szerelem és barátság esztendeje. Ezek a történések, mind- mind erősebbé tettek, mind szerepet játszottak abban, hogy azzá legyek, aki most vagyok. Ez az év a változások éve volt számomra. Zöldfülűből fülig pirult fiatallá fejlődtem. Érzem, mind belül, mind kívül a változást. Ezek a bizonyos reggelek segítenek abban, hogy ne adjam fel, keljek fel és küzdjek.
Álmatlan éjszakáimat töltöm általában írással, mindig ilyenkor száll meg az ihlet, a technika viszont néha megtréfál, ahogy most is tette, minden gondolatom virtuális papírra vetem, hogy megosszam őket, kiírjam magamból. Lelki megtisztulást jelent számomra. Ha már 1 ember veszi a fáradtságot, rajtam kívül, hogy kitegye magát annak, és elolvassa, ami az én fejemben megfogalmazódott, megérte.
A szkepticizmus hazadob. Ne térj az útra. Nekem egy év kellett, hogy leszokjak róla. Igazi rehab volt. Lelki rehab. 365 nap alatt életek kezdődhetnek, életek érhetnek véget. Drámák, tragédiák, humoros pillanatok összessége történhet meg ezen intervallum alatt. Nem csak nekem, de gondolom Neked is. Mindezek az események, a saját filmem apró kockái lettek, bebizonyítottam, hogy kemény vagyok, mint a szikla. Büszke vagyok, mert kiálltam a próbát. Teljesítettem. Univerzum vs. Én: 1-0. A játszmának talán még a félidejénél sem vagyunk, de küzdök, hogy győzedelmeskedjek az ellenfél felett, mert mindig újabb és fondorlatosabb próbákat állít elém.
Míg 2013 kopogott, 2014 dübörög, kérdés nélkül belép. Azért megtennél, hogy kinyitod neki az ajtót, léci?
Kommentek