Cinikusnak lenni könnyű, optimistának kihívás. Ez a legnagyobb bölcsesség. Gondoljunk csak a történelem legnagyobb alakjaira, legfőképp Luke Skywalker példája mutatja meg, hogy a könnyebb út nem feltétlenül helyes. A való életben is érvényes ez a szabály. Sokszor, talán túl sokszor merengek el az élet hagyományos értelemben vett kérdésein. Nem nem arról beszélek, hogy mondjuk megvegyem-e azt a bizonyos szövetkabit vagy sem. Mi az élet értelme? Mik a céljaim? Stb. Ilyenkor tökhangerőre veszem a fejemen a fülest és úgy teszek, mintha egy Vanessa Carlton videóklipben lennék. Fújja a szél a fiús hajamat, figyelem az utcaembereit és a fényeket. Nem sok oka van, de jó hepp!
Főleg reggelente, amikor ködös reggeleken érzed azt, hogy minden tele van lehetőségekkel, kipihenten vágsz bele a dolgaidba, mindent meg tudsz csinálni, mindenre képes vagy. Aztán elszívod a cigidet, és bemégy a meleg szobába, mert már a kezed lefagyott, a lábadon az ujjacskák pedig még egy zokniért kiáltanak. Igen, csodás pillanatok ezek.
Ilyenkor a bankos reklám is eszembe jut, hogy van amit nem lehet pénzért megvenni, minden másra ott a … BÍP!
Tényleg igazuk van a PR-osoknak. A reggeli sétáért nem kell, az olvasásért nem kell, egy jó csevelyért nem kell, ölelésért nem kell. Apró dolgok mégis az emberi szervezet igényli ezeket a dolgokat. talán még többet is ér. Másik oldalról viszont vannak olyan dolgok is, hogy fizetnél érte csak hadd ne lássam,hadd ne kapjam meg. Ilyen a stressz, vagy egyesek az anyósukkal vannak így. Esete válogatja.
Jelen esetben mindent megadnék egy hátmasszásért, és fizetnék azért, hogy elmúljon a fájdalom. Mondtam, hogy esete válogatja…de ha akad jelentkező egyén,várom! Vagyis…hagyjuk nem kell….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: