???

Észrevettétek már, hogy “ha az életed egyik része helyre áll, a másik látványosan ízekre hullik” ? (id. Bridget Jones) Ez pedig nem a vonzás törvényének függvénye. Lóf***, ez egy sima törvény. Mindig és mindig ez következik be. Kérdezem én: miért? Miért nem lehet valaki sikeres a munkájában és a magánéletében egyszerre? Miért kéne az egyikbe több energiát fektetni, mint a másikba? Mi dönti el, hogy mi a fontosabb, a szerelem vagy a munka?

Dr. House is megmondta, hogy szerelem nélkül nem lehet élni, viszont oxigén nélkül kicsit nehezebb. Ez tény. Biológia, így működünk. Viszont a kémia már más dolog. Két ember kémiája nem mérhető protonokban és elektronokban. Valami magasabb szintet képvisel, amit mi földi halandók nem érthetünk meg, egyszerűen csak átéljük és élünk a lehetőséggel. Olyan fajta vegyi folyamat, amely során nem endoterm és exoterm folyamatok zajlanak, hanem egy magasabb erőfolyamat, erőleadás következik be. Ki akarná ezt kihagyni? De miért kell, hogy a szürke hétköznapok sivár világa felborítsa a mi kis mennyországunkat? Csúnya és rossz dolog. Miért kell a számlák miatt aggódni, a rezsit kifizetni, a boltba menni vagy egyszerűen elvinni a biciklist a szerelőhöz, mert két küllő kitört, mikor az utcán megpróbált kikerülni egy macskát? Mióta fontosabb a pénz, mint az emberi kapcsolatok? Vajon mérhető-e az emberi kapcsolatok mértéke és minősége pénzben? Mennyit ér a boldogság? Csupa értelmes és izgalmas kérdés válaszok nélkül. Dühünkben pedig akár felborítanánk egy fagyis kocsit is. Lekonyult szájjal inkább nem is gondolkozunk ezen, csak egy adunk egy gyors puszit párunknak, szerelmünknek, társunknak, veszünk egy mély levegőt, majd elmegyünk dolgozni. Mi sem egyszerűbb. Ki gondolta volna?