A dolgok jobbra fordulnak. Néha ezzel hitegetjük magunkat, vagy néha tényleg összejön a dolog, jobbra fordul. Csak aztán elcsesszük a lehetőséget. Legalábbis ez csak az én formám. Remélem, mélyen tisztelt olvasók, Nektek jobb a sorsotok, mint nekem.
A dolgok jobbra fordulnak. Ezzel hitegetem magam. Kapok egy új munkát, kapok egy új ruhát, találkozom egy új sráccal. Megnézek egy romantikus filmet, amiben a főhősök a film végén félreteszik a nézeteltéréseiket, és egymásba gabalyodnak az adott év adott legnépszerűbb popdalára. Tudom, hogy hazugság, amit látok, de néha jó ilyet is látni. Jó látni, hogy néha a párkapcsolatoknál működik a dolog, ha akarja. Nem adja fel az ember, persze mindig inog a talaj alattunk. Nehéz mindig erőt venni magadon, és azt mondani, igenis képes vagyok rá. Esélyt adok neki. Persze párkapcsolatok mellett az élet más dolgaiban is kell, hogy nem csak másnak, hanem magunknak is adjunk egy esélyt.
Ez a pillanat nekem egy hónapja érkezett el. Hazaértem, vissza oda, ahonnan elkezdtem. A részletek most nem számítanak. A nagy utazásom nem járt sikerrel, úgy éreztem, hogy elvesztem. Sírás, zokogás, görcsösen, olyan sírás jött rám, amikor az ember csak kapkod a levegő után, nem érzi a tagjait, nem érez semmit. Csak zokog. Olyasmi sírás volt, amikor az az ember, aki végignéz kívülről, a szíve szakad meg. Mert nem tud mit tenni. A sírás csak jön, a zokogás megállíthatatlan. Feküdtem a földön, tehetetlenül. Semminek, értéktelennek éreztem magam. De az az ember aki ott volt velem, szólt hozzám. Kelj fel. – nem megy. Folyton mondogattam nem megy, nem bírom. Kelj fel! – nyomatékosította. A torkom szorult össze, szánalmasan feküdtem a földön. Órákon keresztül. De akkor elszakadt valami. Eldöntöttem, hogy vagy tovább siránkozom, hogy mennyire nyomorult vagyok, vagy nem. Ezúttal a nem mellett döntöttem. Nem fog ki rajtam semmi és senki. Eddigi életem legnehezebb felállása volt a padlóról. Szó szerint. De állok. Sőt, mi több járok.
Néha persze én is felbukok, de megtanították velem, hogy nem kell túlbonyolítani. Megporolod magad, mosolyogsz és tovább mégy.
Ilyenkor nyer értelmet, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Most már tudom, ez fordítva is igaz.

…na, ezt jónak mondod :)… Tudnék mesélni a csodákról… de mi csak fogjuk be :), van, akinek sokkalta rosszabb, bár ez sose nyugtatott meg engem.
…ahogy mondod! Itt a nyitja, de hiszek a csodákban.
Az a gond, hogy abból nem lehet teljesen felépülni….
Hmmm… megvolt, viszont egy combnyaktörést még szívesen fogadok.
Hmmm…. Kéz- és lábtörést! 🙂