…az birtokba vesz.” Hangzott el a valaha készített legnagyobb film első 30 percében. Mély mondanivaló és mély jelentés. De ha belegondol az ember, teljes joggal mondható igaz kijelentésnek. Ez jellemző például akkor, ha valaki dohányzik, kizárólag márkás dolgokat vesz vagy egyszerűen ételfüggő. Persze az ételfüggőség egy kibaszott idióta megnevezés, inkább csak arról lehet szó, hogy elveszti a kontrollt, és valamiféleképpen kompenzálni akar valamit, sajnos nem lóg pszichológus és dietetikus végzettség a falamon, annak ellenére, hogy azért tudnék miről én is beszélni, mint érintett, mint szakértő, de ez más tészta.
Leginkább nálam úgy jelent meg a birtokba veszlek dolog, hogy vettem egy doboz cigit. Tök menőnek éreztem azt, hogy fúúúú, dohányzol? Aham, picikém, szívom a füstös kátrányos – most már kimondhatom, hogy egyszerűen undorító – fehér színű cigaretta szálat. Eleinte csak azért vettem, mert miért ne. Itthon is ezt a példát láttam, nem igazán találtam benne semmi kivetnivalót. Rágyújtunk? Rá hát! Újra és újra és újra. Először azt vallottam, hogy szívesen adok bárkinek egy szálat, csak fogyjon el. Sőt, egyszer még egy bizonyos nemzetiségű ember is kért, adtam neki, hát most miért ne? Jó tett helyében jót várj. Aztán egyre fontosabb és fontosabb szerepet töltött be az a 2-3 perc a “friss” levegőn. A birtokába vett a cigaretta. Sikeresen kijelenthetem, hogy elment az életemből, jó messzire, persze sajnos néha meglátogat, de jó hamar elküldöm. Utána viszont gyötör a bűntudat, de döntöttem, nem kell több. Ezúton szeretném üzenni mindenkinek, aki azt mondja nem lehet leküzdeni, lelehet drágáim, édes aranyoskáim, aki nem akar igazán, az nem fog elérni semmit. Persze nekem is van mit tanulni még, de ebben olyan biztos vagyok, mint a halál és az adó.
Ugyanez van, ha valaki csak Prada táskát és McDonalds-os hamburgert hajlandó megvenni vagy megenni. De tágítsátok tudatotok, mert ezeken kívül létezik jó kis durkálós a sarkon – főleg akkor a legizgalmasabb, ha valaki csak úgy volt hajlandó még anno bejönni velem, hogy egy mappát rakott az arca elé, hogy fel ne ismerjék, de ha ez a valaki éppen olvassa, üzenem neki, ha hazaérkezik, viszem durisba, mert be kell vásárolni még karácsony előtt, és hogy puszilom, meg tanuljon, mert megverem – meg nem csak hamburger van, hanem alma is. Kis dolgok, de sok kicsi sokra megy.
Nem ér annyit az egész, hogy valami megszállottja legyen az ember, tudjátok elengedni a dolgokat, mert a szó nomád értelmében Louis Vuitton ruhákra, számítógépre, tévére, okostelefonra nincs szükség a túlélésre. Persze ez hülye példa volt, mert ha itteni viszonylatban nézzük és anyukám példáját, örülünk ha kenyérre jut. Meg kell tanulni ezeket is elengedni, remélem érződik a gúny.
Konklúzió: “Csak akkor tehetsz meg mindent, hogyha már semmid sincs.”
[Leesett, koppant, vége]
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: