Messze az otthontól az ember még inkább megtanulja értékelni az otthoni dolgokat. A tájat, az embereket, az otthon melegét és a lepcses szájú szomszédokat, akik mindent tudnak mindenkiről. Az egész érzés teljesen más, otthon és külhon.
Más városban az ember talán másképp is viselkedik, felveszi a város ritmusát, átveszi az emberek habitusát, szokását. Megismeri azt a szokáskultúrát, életvitelt, amit ott érezhet az ember. Legyen akár két nap, egy hét, egy hónap, egy év, kialakul a vélemény. Tetszik-e vagy sem. Akarok hazamenni vagy sem.
A gond ott kezdődik, ha hazamégy és vágyódsz az új hely után. Elfelejted, milyen az, ha otthon vagy és köszön a szomszéd. Elfelejted Pista bácsi ugató kutyáját. A kiscica nyávogását.
Mondják, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Ezúton jelentem, hogy ez egy oltári baromság. Lehetsz otthon, nézheted a négy falat. Viszont egyedül vagy. Vagy lehetsz Révfülöpön a Balatonnál az ismerősökkel, haverokkal. Ismeretlen helyen. Kérdezd meg magadtól, hol lennél szívesebben. A válasz egyértelmű.
Ezt a két hetet ki kell aknázni, ahogy lehet. Mégha számomra ez volt életem legborzasztóbb nyara. De ez hol érdekel? Inkább mosolygok, élvezem a napsütést és a fokhagymás lángos illatát. Mert nyár van, mert a nyuszi szőrös és mert 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: