Észrevettem, hogyha valaki valamilyen dolgot nagyon nem vár, akkor az idő pillanatok alatt eltelik, ellenkező esetben pedig annál lassabban. Miért is van ez?
“Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, EZ a relativitás.”
Einstein megmondta. Igaza is van. Minden csak viszonyítás kérdése. Várod-e vagy sem?
A legrosszabb kivárni azt az időd, amikor valami nagyon nagy esemény fog történni. Legyen akár szülinap, akár egyetemi felvételi eredmény, akár csak egy barát hazaérkezése, mindig eszünkbe jut a szó, hogy türelem. A türelem rózsát terem, az a rózsa pedig rövid időn belül elhervad. Miért is? Mert jön az újabb esemény, az újabb várakozás. Itt pedig levonható a konzekvencia, az életünk várakozás. Nem biztos, hogy a halálra, de csütörtök délután, amikor száztizenhat ágra süt a nap, ne is hozzuk fel a halál témáját. Ezzel várjunk még…
A legjobb a várakozásban nem is a végeredmény, hanem az oda vezető út. A barátokkal való beszélgetés, ivászatok, mert ez is beletartozik. Maga a lét, és az éltető erő, hogy igen, van mire várnom. Van értelme az egésznek.
Valakinek az jelenti a türelmet, hogy kivárja, a barátjának vagy a szerelmének mikor jut eszébe felvenni azt a ki**szott telefont vagy, hogy írjon pár sort. Ezzel is jelezve, hogy gondolnak rá. Gondoljatok egymásra, de magatokra is..
“Vársz egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messze. Reméled, hogy oda visz, ahova akarod. Nem tudhatod biztosan, de nem is fontos. Miért nem fontos? A válasz: mert ott is együtt leszünk.”
…és nézzétek meg az Eredetet, megjárja, mert k*rva jó.
Szép napot és életet!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: